Bár sokan mondhatjuk magunkat a birodalom "szabad" polgárainak, valahogy mégis soxor úgy érezzük, hogy egyesek szabadabbak mint mi. Ezen érzés kapcsán felmerült bennünk, hogy legyünk egymással még elhivatottabbak, ami egy külső szemlélődő szemével akár olybá is tűnhet, hogy lelkes organizációnk nem más, mint holmi lázadó csürhe, aki értelmetlenül küzd az elnyomás ellen. Pedig ez nem így van. Mindössze annyi történik, hogy élünk mindenkori "szabad" polágári jogunkkal, a szólászabadsággal, ami a kötelező egy órás ebédszünetek alatti fikázásokban magasodik ki igazán...
Mások már kevésbé szerencsések. Mint minden birodalomban, itt is felütik fejüket a területkövetelő kiskirályok, amolyan hódítani vágyó, ám ezért semmit sem tevő bárók, akik valójában nem mások, mint ugyanolyan senkik mint mi, csak azt hiszik a hátsó kertre, hogy a birodalom egyik legnagyobb tartománya, ami fölött nekik korlátlan joguk van uralkodni. A kevésbé szerencsések ezen bárók rabszolgái lesznek. Akik szépek és fiatalok, ráadásul még XX kromoszómapárral is rendelkeznek, igyekeznek felvenni valamelyik arab kultúra vallását, hogy eltakarhassák bájaikat a vallás által előírt öltözet segítségével, hogy megmenküljek a rabszolgasors alól...Mert persze a rátermettség, a tudás mit sem számít. A hajcsároknak csak is az a céljuk, hogy minél elöbb elmenjen a faxuk...Így hát nem is csodálkozhatunk azon, hogyha a mi kis elhivatott organizációnk kiscserkésztábornak tűnik a rabszolgák lázadásai mellett. Rabszolgák jönnek-mennek, de a fejvadász mindíg ügyel arra, hogy a hajcsár utasításainak legmegfelelőbb robotot szerezze be a piacról, aki majd minden vágyának eleget is tud tenni, ha nem is túl sokáig...
Egy szó mint száz, ne legyetek rabszolgák...inkább maradjunk csak szimplán elhivatottak...
