…Igen, igen, tudom. Az embernek kell a feszültség, kell a stressz, és ha nincs is, csinál. Igen, azt is tudom, hogy kis helyre összezárva az emberek egyre kicsinyesebbek lesznek, elmerülnek a dobozlét korlátai között lévő apró-cseprő hatalmi harcokban, túlélési taktikákban, pletykákban. De könyörgöm basszus, ez csak egy munkahely! Ilyen helyet bárki bármikor talál, nem kötelező örökre itt maradni.

…Sokszor komolyan nem értem az embereket. Azt hittem, felnőttek vagyunk, és aki nem szimpatikus, azzal ha nincs kapcsolat köztünk (pláne ha nem veszélyezteti a „territóriumunkat”), nem foglalkozunk, csak elkönyveljük, hogy közünk nincs egymáshoz, és nem azzal töltjük az időnket, hogy ellentéteket gyártsunk… Úgy látszik tévedtem, de szomorú, hogy még az utolsó itt töltött napokban is ezekkel a  kicsinyes dolgokkal kell foglalkoznom...