Vagy mégis? Miért van az, hogy egy munkahelyen ötször akkora a magukat Hódító Vilmosnak tartó gyökerek száma, mint máshol? Vagy csak az összezártság teszi, mert innen nem menekülhet az áldozat? Rendben, egyesek máshol nem jutnak társasághoz, nem kommunikálnak az ellenkező nemmel, na de mégis. Miből gondolják, hogy ha az áldozat nem futhat el, sarokba szorítva nem kényszerül rá kétségbeesett lépésekre? Például szétküldi a hódítónak szánt e-mailt a kollégák egy részének (majd együtt fogalmazzák meg a választ). Vagy ugyanezen kollégáknak élő egyenesben közvetíti a cégen belüli hódítási kísérleteket (amelyekből lassan bulvármagazin-szerű pletykarovatot lehetne indítani)… Vagy szimplán egyik napról a másikra otthagyja a céget... Vegyük már magunkat észre, emberek…..